Itthon-Otthon?

Eppen Magyarorszagon vagyok, 5 napra egyedül hagytam ferjem a kislanyommal, es a nagyobbikkal vonatra ültem es 25-en hazajöttem. Csöndes könnyek, hangos nevetesek jellemzik itthonletem.

Ezt a honaprol honapra valo leepülest, ami Mo-on van, borzalmas latni. Esszel persze felfogom, h Mi a legjobb helyen vagyunk jelenleg odakint, szivvel ez keptelenseg.

Ahhoz, hogy en kint elni tudjak, nem szabad erre gondolni, mi van itt, mit es kiket hagyok cserben.Különben tuti nem menne..

Emberekhez meltatlan egeszsegügy, inkabb olakhoz hasonlitanam, amiben az allatok elnek. Azok az eleterös emerek, akik evtizedekig erös hatterkent alltak mögöttünk, most megalazva fekszenek kiterülve, kinevetve, nem foglalkozva velük, idösen egy videki korhazban..

Persze van lehetöseg..ha van penzed..

Most Mi probalunk nekik segiteni, es ezert kell kint maradjunk.

A szüleim nagyon boldogok, h itt van a lanyom, kesö estig tarto, hangos nevetös kartyapartykat rendezünk, finomakat eszünk, együtt vagyunk.

Picit zavar, h letegeznek barhova megyek, hogy a boltokban ritkan köszönnek, h hiaba allok sorba, nem jön oda senki,  h senki nem mosolyog, de beteszem annak, h nagyon el van keseredve ez az orszag.

Ha egyszer minden jobb lesz, en leszek az elsö aki ide visszajön, de addig maradni KELL..